Legendás játékosaink - XIV. rész: Alfredo Di Stéfano

Forrás: www.madridista.hu

A Real Madrid történetének legtöbb gólt szerző játékosa, Alfredo Di Stéfano három válogatottban is szerepelt (argentin, kolumbiai, spanyol). Sokak szerint minden idők legjobb labdarúgója. Hat bajnoki címet is szerzett, mielőtt a Real Madrid-ba szerződött volna. Minden idők legsikeresebb játékosa klubszinten. A válogatottal viszont nem volt szerencséje. Az utolsó esélyét arra, hogy világbajnok legyen, sérülés miatt szalasztotta el. Minden idők harmadik legjobb góllövője a spanyol bajnokságok történetében (329 meccs/228 gól), Hugo Sánchez (234 gól) és Telmo Zarra (251 gól mögött). Viszont a Real Madrid-ban 282 ligameccsen 216 gólt termelt 1953 és 1964 között és ezzel rekorder a Klub történetében. 2004. márciusában Pelé beválasztotta a jelenleg élő 125 legjobb labdarúgó közé.

Barracas kerületéből a Real Madrid-ba
Alfredo Di Stéfano Laulhe 1926. július 4-én született Buenos Aires-ben (Argentína). Volt két fiútestvére is. Családja a Farmercsaládból származott, a Barracas nevű kerületben éltek. Itt kezdte ízlelgetni a "Szőke Nyíl" a labdarúgást. A Sportivo de Barracas-ban kergette a labdát eleinte, de már tizenöt évesen a River Plate korosztályos csapataiban játszott. 1943-ban mutatkozott be az argentin élvonalban a San Lorenzo de Almagro ellen. 1945-ben és 1947-ben meg is nyerték az argentin bajnokságot. Di Stéfano első bajnoki gólját az Huracán színeiben szerezte, mivel a River kölcsönadta. A fiatal csatár ugyanis összeveszett klubja első emberével, mert nehezményezte, hogy néhány ifjú csapattársa több pénzt keres nála. A vitának kölcsönadás lett a vége, a River Plate azonban egy év múlva már az ország egyik legjobb csatáraként hozta vissza Di Stéfanót. Az 1947-es év dicsőséges esztendő volt Alfredo-nak, mivel az "albiceleste" Guayaquil-ban megnyerte a Copa América-t. Mindössze egy döntetlent engedélyeztek Chile ellen, a többi meccset simán hozták. Rövidke pályafutása az argentin válogatottban itt véget is ért. Hat mérkőzésen hat gól az eredménye. Ezután Kolumbia felé vette az irányt...

Kivándorlás Kolumbiába
1948-ban sokakkal együtt ő is kivándorolt az országból. A kontinensbajnoki cím elnyerése után sokan más dél-amerikai országokban próbáltak szerencsét, mivel az argentin bajnokság nem volt éppen a legjobban fizető akkoriban. Kolumbia különösen kedvelt célpont volt. A kolumbiai "kalózliga" viszont nem tartozott a FIFA által elismert bajnokságok közé... Di Stéfano a Millonarios Bogotá-nál játszott, és ez a csapat jelentette végül az ugródeszkát a Real Madrid-hoz. Az alatt a néhány év alatt Pini-vel, Pipo Rossi-val és társaival öregbítették a "ballet azul" hírnevét, 1952-ben pedig a Millonarios volt az ellenfél a Real Madrid ötvenedik születésnapjára rendezett mérkőzésen. Alfredo Di Stéfano ekkor került a madridi klub célkeresztjébe.

A Real Madrid-ba igazol
Alfredo Di Stéfano sportpályafutásának egyik legérdekesebb része az 1953-as Spanyolországba érkezése. A River Plate-et a Millonarios kedvéért otthagyó játékost egyszerre a Real Madrid és a Barcelona is szerette volna szerződtetni. Az ügy általános bizonytalanságot teremtett szerte az országban, mivel mindkét egyesület azt állította, hogy megegyezett a játékossal... Alfredo esete végül a Nemzeti Sportdöntőbírósághoz került, amely salamoni döntést hozott: felváltva játssza a szezonokat mindkét klub alkalmazottjaként. Ebbe a Barcelona nem ment bele, így a Real Madrid nyélbeütötte minden idők talán legjobb átigazolási üzletét.

1953. szeptember 23-án, huszonhat évesen játszotta első meccsét a Real Madrid-ban, az ellenfél a francia Nancy volt. A mérkőzést a gall csapat nyerte 4-2 arányban. Di Stéfano mellett Cosme, Gabriel Alonso, Muńoz, Serrano, Arsuaga, Mársal, Sobrado, Atienza, Seoane és Campa lépett pályára. Ezután megkezdődött számára a nagy trófeák gyűjtése. Hazai szinten nyolc bajnoki cím (1953-54, 1954-55, 1956-57, 1957-58, 1960-61, 1961-62, 1962-63, és 1963-64), egy spanyol kupa (1961-62) és öt spanyol gólkirályi cím.

Európa csodája
Mindazonáltal a legnagyobb hírnevet az európai kupaszereplés hozta meg. A Real Madrid elnyerte ötször a BEK-et, két elvesztett döntő és egy világkupa-győzelem tette a Klubot a világ legsikeresebb csapatává. Alfredo kilenc Bajnokcsapatok Európa Kupája kiírásban vett részt, hatvan mérkőzésen negyvenkilenc gólt lőtt. Mindegyik győztes döntőben gólt szerzett, a Stade Reims ellen két döntőben is, plusz a Fiorentina, a Milan és az Eintracht Frankfurt elleniben is betalált, minden idők legeredményesebb játékosa a BEK-et tekintve. (Ha a Bajnokok Ligáját is ideszámítjuk, akkor is csak Raúl tudott annyi gólt szerezni mint ő, igaz, több meccsen.)

Egyedülálló módon még az uruguay-i Peńarol elleni 1960-as világkupa-döntőben is fűzödik a nevéhez egy találat. A dél-amerikai kontinensbajnokot 5-1-re győzte le a Real Madrid az Estádio Santiago Bernabéu-ban. Azon a varázslatos estén a következő tizenegy diadalmaskodott: Domínguez, Marquitos, Santamaría, Pachín, Vidal, Zárraga, Chus Herrera, Del Sol, Di Stéfano, Puskás és Gento.

Összesen ötszáztízszer szerepelt a blancoknál, 354 győzelem, 66 döntetlen és 90 vereség, 418 gól az eredménye. Kétszer lett ő a legjobb Európában játszó játékos (Európai Aranylabdás 1957-ben és 1959-ben). 1964. május 27-én szerepelt utoljára madridi mezben tétmeccsen a bécsi Prater stadionbeli kilencedik BEK-döntőben. A döntőt az Internazionale nyerte 2-1-re.

A következő szezonra a Real Club Deportivo Espańol-hoz szerződött, és 1966-ban itt fejezte be profi pályafutását. Búcsúmeccsének viszont a Real Madrid - Celtic Glasgowt tekintjük, amelyet az ő tiszteletére rendeztek, és például a következőkkel együtt szerepelt: Junquera, Calpe, De Felipe, Sanchis, Pirri, Zoco, Serena, Velázquez, Gento. A találkozó tizenharmadik percében óriási ováció közepette Di Stéfano átadta a csapatkapitányi karszalagot Ramón Moreno Grosso-nak.

Előzőleg Jose Solís Ruiz a sportban végzett tevékenységéért kitüntetést adott át neki. Egyébként 1956-ban kapta meg Di Stéfano a spanyol állampolgárságot, 1957. január 30-án pedig első meccsét is lejátszotta a spanyol nemzeti tizenegyben. Az ellenfél Hollandia volt, az eredmény 5-1, Alfredo pedig három góllal járult hozzá a sikerhez.

A világ legjobb játékosa
Miután az aktív játéktól visszavonult, a labdarúgásban dolgozott tovább, edzőként. Irányította az Elche, a Boca Juniors, a Valencia, a Rayo Vallecano, a Sporting Lisboa, a Castellón és a Real Madrid csapatát is. A Valenciával és a Boca Juniors-szal bajnoki címet szerzett. 1983-ban a Real Madrid-dal öt(!) különböző sorozatba lett második! Az utolsó fordulóban veszítette el a csapat a bajnoki címet, és négy különböző kupa döntőjét nem tudta megnyerni (KEK, Copa del Rey, spanyol ligakupa, spanyol szuperkupa). A Real Madrid-dal spanyol szuperkupát nyert 1991-ben. 1989-ben a France Football hetilap szavazásán minden idők legjobb játékosává választották Johan Cruyff és Michel Platini előtt.

1990-ben szakmai tanácsadó lett a Real Madrid-nál. A Don Balón magazin az elmúlt 35 év legjobb játékosává választotta. 1991-ben az Egykori Real Madrid-Játékosok Szövetségének elnöke lett. 1994-ben a FIFA is kitüntette. 1996-ban Madrid városa sportkitüntetését is megkapta. 1997-ben San Sebastian aranykitüntetését vehette át, 1998-ba a FIFA a futballtörténelem nyolc legjelentősebb játékosai közé választotta. 1999-ben a Diario Marca díjazta, valamint Cristina hercengőtől vehetett át szintén sportkitüntetést. 2000. július 21-én, amikor Florentino Perez-t elnökké választották, az új elnök elhatározta, hogy első gyűlésén Alfredo Di Stéfano-t a Klub tiszteletbeli elnökévé választják. 2000. november 5-én a pártoló tagok alá is írták a javaslatot.

Érdekességek
Apja olasz származású, ugyanígy hívták, édesanyja a Francia bevándrló, Eulalia Laulhe. A Barracas nevű Buenos Aires-i negyedben élt eleinte. Kis ideig egy mezőgazdasági üzemben dolgozott 65 kilométerre Buenos Aires-től.

1939-ben, 13 évesen a River Plate serdülőcsapatához került. 1945-ben debütált az első csapatban, 1947-ben a válogatottban. Abban az évben elvileg aláírt a Boca Juniors-hoz, de az argentin labdarúgók sztrájkja miatt 1948-ban elhagyta az országot.

A Millonarios-szal Spanyolországban is megfordult és itt hatalmas szenzációt keltett azzal, ahogy bánt a labdával. Abban az évben fel is bontotta a szerződését a Millonarios-szal és visszament a River Plate-be, mivel feljelentették a FIFA-nál. Az FC Barcelona és a Real Madrid megpróbálta a saját javára fordítani a szerződés közüli herce-hurcát. Jose Samitier (Barcelona) megegyezett a River Plate-tel, miközben Raimundo Saporta (Real Madrid) személyesen a játékossal jutott dűlőre. A madridi klub közben a Millonarios-szal tárgyalt. A kolumbiai klub arra hivatkozott, hogy Di Stéfano hibázott, mivel szerintük még szerződés köti hozzájuk.

1953. májusában a "Szőke Nyíl" Spanyolországba érkezett, ahol néhány barátságos meccsen is részt vett a Barcelonával, miközben már lényegében a Real Madrid-é volt. A FIFA kijelölt egy közvetítőt, Armando Muńoz Claro-t. Ő hozta meg azt a furcsa döntést, hogy a játékos első szezonjában a Real Madrid, a következőben a Barcelona csapatában játsszom, és így tovább... A Barcelona lemondott a játékosról, még aznap reggel fogadta a rivális képviselőit a Nou Camp-ban. A madridiak kifizették a gránátvörös-kék klubnak azt az összeget, amelyet a Barcelona adott a River Plate-nek. Szeptember 23-án pedig jött az a bizonyos Nancy elleni barátságos meccs...

1956-ban megkapta a spanyol állampolgárságot, egy évvel később Hollandia ellen bemutatkozott a spanyol válogatottban, amelyben összesen 31 alkalommal szerepelt.

1963. augusztus 25-én Caracasban helyi szabadságharcosok elrabolták, így próbálva megdönteni Betancourt elnök hatalmát. Két nappal később a helyi spanyol nagykövetség közelében szabadon engedték. Elrablásáról nemrégiben film is készült.

Ramon Mendoza elnöksége alatt technikai igazgató lett a Real Madridnál. 1990. november 21-én Jose Antonio Camacho-val együtt, Toshack sikertelensége után nevezték ki őket.

Florentino Perez érkezésével (2000. júliusa), hamarosan a klub tiszteletbeli elnökévé nevezték ki.

1950-ben nősült, az argentin Sara Freites Varela-t vette feleségül, akitől hat gyermeke született: Nanette, Silvana, Alfredo, Elena, Ignacio és Sofía. Számos unokája van tehát.

Pályafutása számokban, összefoglalva
Név: Alfredo Di Stéfano Laulhe
Születési hely: Buenos Aires (Argentína)
Születési idő: 1926. július 4.
Első meccse a Real Madridban: 1953. szeptember 22.
1964. június 30-án járt le a szerződése.

Játékosként:
River Plate
- Kétszeres argentin bajnok (1945, 1947). Az 1947-es bajnokcsapat tagjai: Héctor Grisetti; Ricardo Vaghi, Luis Ferreyra; Norberto Yácono, Néstor Rossi, José Ramos; Hugo Reyes, José Moreno, Alfredo Di Stéfano, Angel Labruna és Félix Loustau.
- Argentin gólkirály (1947): A 30 mérkőzésből 29-en pályára lépett, és 27 gól szerzett.

Argentína
- Copa América győztes (1947). A csapat tagjai: Julio Cozzi; Colman, Sobrero; Norberto Yácono, Perucca, Pescia; Boyé, Tucho Méndez, Alfredo Di Stéfano, José Moreno és Félix Loustau. Di Stéfano a 7 mérkőzésből 6-on pályára lépett és összesen 6 gólt szerzett.

Millonarios
- Négyszeres kolumbiai bajnok (1949, 1951, 1952, 1953). Az 1951-es bajnokcsapat tagjai: Julio Cozzi; Raúl Pini, Francisco Zuloaga; Julio César Ramírez, Néstor Rossi, Ismael Soria; Alfredo Castillo, Antonio Báez, Alfredo Di Stéfano, Adolfo Pedernera és Reinaldo Mourín.
- Kétszeres kolumbiai gólkirály (1951, 1952). 1951-ben 31 góllal, 1952-ben 19 góllal.

Real Madrid
- Ötszörös BEK-győztes (1956, 1957, 1958, 1959, 1960). Az 1956-os párizsi BEK-győztes csapat tagjai: Alonso; Atienza, Marquitos, Lesmes; Muńoz, Zárraga; Joseíto, Marsal, Di Stéfano, Rial és Gento. A döntőben a Stade Reims-t győzték le 4-3-ra (0-2-ről fordítva!). Az 1960-as glasgow-i döntőben már sorozatban az ötödik diadalát aratta a madridi csapat. Az Eintracht Frankfurt-ot 7-3(!)-ra legyűrő tizenegy: Domínguez; Marquitos, Santamaría, Pachín; Vidal, Zárraga; Canario, Del Sol, Di Stéfano, Puskas és Gento.
- A BEK gólkirálya (1958). 7 mérkőzésen 10 gólt jegyzett az 1957-58-as sorozatban. Összesen 60 mérkőzésen 49 találat, mind az öt győztes döntőjében gólt lőtt.
- Nyolcszoros spanyol bajnok (1954, 1955, 1957, 1958, 1961, 1962, 1963, 1964). Az 1953-54-es győztes csapat tagjai: Pazos; Navarro, Oliva, Lesmes; Muńoz, Zárraga; Joseíto, Olsen, Di Stéfano, Molowny és Gento. Az 1963-64-es (sorozatban negyedszer győztes) csapat tagjai: Vicente; Isidro, Santamaría, Pachín; Muller, Zoco; Amancio, Félix Ruiz, Di Stéfano, Puskás és Gento. Di Stéfano 1953 és 1964 között 282 meccsen 216 gólt szerzett a Real Madrid-ban.
- Ötszörös spanyol gólkirály (1954, 1956, 1957, 1958, 1959).
1953-54: 28 mérkőzés, 28 gól.
1955-56: 30 mérkőzés, 24 gól.
1956-57: 30 mérkőzés, 31 gól.
1957-58: 30 mérkőzés, 19 gól.
1958-59: 28 mérkőzés, 23 gól.
Az 1958-59-as Real Madrid így nézett ki: Alonso; Marquitos, Santamaría, Lesmes; Santisteban, Zárraga; Kopa, Rial, Di Stéfano, Puskás és Gento.
- Világkupa-győztes (1960). A Real Madrid a Peńarolt verte a döntőben 5-1-re és Di Stéfano is gólt szerzett. Ez a csapat lépett pályára: Domínguez; Marquitos, Santamaría, Pachín; Vidal, Zárraga; Herrera, Del Sol, Di Stéfano, Puskás és Gento.
- Spanyol kupa győztes (1962). A döntőben a Sevillát győzték le 2-1-re. A csapat az 1961-62-es alaptizenegy volt: Araquistáin; Miera, Santamaría, Casado; Isidro, Pachín; Tejada, Del Sol, Di Stéfano, Puskás és Gento. Di Stéfano 1954 és 1964 közötti Copa del Rey kiírásokban összesen 40 gólt lőtt.
- Kétszeres latin-kupa győztes (1955, 1957). 1955-ben a Stade Reims-t (2-0-ra), 1957-ben a Benficát (1-0-ra) győzte le a királyi gárda. Az 1955. június 26-ai párizsi döntőben győztes együttes: Alonso; Navarro, Oliva, Lesmes; Muńoz, Zárraga; Molowny, Pérez Payá, Di Stéfano, Rial és Gento.
- Kisvilágkupa győztes (1956). Szeptember 18-án Caracasban rendezték a döntőt. A Vasco da Gama ellen győztes madridiak: Alonso; Atienza, Marquitos, Lesmes; Muńoz, Zárraga; Joseíto, Marsal, Di Stéfano, Rial és Gento.
- Ramón de Carranza (1958, 1959, 1960). Cádiz-i rendezésű torna. Az 1957-58-as győztes csapatunk pl. így nézett ki: Domínguez; Atienza, Santamaría, Lesmes; Santisteban, Zárraga; Kopa, Marsal, Di Stéfano, Rial és Gento.
- Benito Villamarín (1960). Sevilla-i torna. A győztes csapat: Domínguez; Marquitos, Santamaría, Ruiz; Vidal, Zárraga; Herrera, Didí, Di Stéfano, Puskás és Gento.

Edzőként:
Boca Juniors
- Argentin bajnok (1969). 1969. december 14-én a River Plate 2 gólos legyőzésével bajnoki címre vezette a csapatot. (Rubén Sánchez; Domingo Rogel, Julio Meléndez, Rubén Suńé, Silvio Marzolini; Orlando Medina, Norberto Madurga, Raúl Savoy; Ramón Ponce, Angel Rojas és Peńa).

Valencia
- KEK-győztes (1980). A Valencia a brüsszeli döntőben az Arsenalt verte ebben az összeállításban: Pereira; Carrete, Butubot, Arias, Tendillo; Solsona, Saura, Bonhof, Subirtas; Mario Kempes és Pablo.
- Spanyol bajnok (1971). (Abelardo; Tatono, Sol, Aníbal, Antón; Paquito, Claramunt; Poli, Forment, Pellicer és Váldez.)
- A másodosztály bajnoka (1987) (Sempere; Quique, Arias, Voro, Revert; Bossio, Giner, Fernando, Subirats; Alcańiz és Fenoll)

River Plate
- Argentin bajnok (1981). 1981. december 20-án a Ferrocarril Oeste ellen 1-0-ra megnyert mérkőzés után újra argentin bajnoki címet ünnepelhetett. Akkori csapata a következő volt: Ubaldo Fillol; Saporiti, Daniel Passarella, Julio Olarticoechea, Tarantini; Reinaldo Merlo, Americo Gallego, Bulleri; Ramón Díaz, Mario Kempes és Norberto Alonso.

Real Madrid
- Spanyol szuperkupa-győztes (1991). A Real Madrid a Barcelonát győzte le 4-1 arányban. A győztes csapat tagjai: Buyo; Chendo, Fernando Hierro; Manuel Sanchís, Solana; Michel, Maqueda, Aragón, Villaroja; Emilio Butragueńo és Sánchez.

Egyéb címei:
- Aranylabdás (1957, 1959).
- Ezüstlabdás (1956). (Csak Stanley Matthews végzett előtte.)
- A világválogatott csapatkapitánya egy alkalommal (1963). Az 1963. október 23-án az angol labdarúgó-szövetség fennállásának 100 éves évfordulójára rendezett gálán viselhette a csapatkapitányi karszalagot: az Anglia-Világválogatott mérkőzésen. Kezdőként játszottak: Lev Yashin; Djalma Santos, Popluhar, Schnellinger; Pluskal, Masopust; Raymond Kopa, Denis Law, Alfredo Di Stéfano, Eusebio és Francisco Gento. Csereként pályára léptek: Soskic, Eyzaguirre, Baxter, Uwe Seeler és Puskás Ferenc.
- Sportérdemérem (1966).
- Szuperaranylabda (1989). A France Football magazintól. Minden idők legjobb európai játékosának választották.
- Az elmúlt 35 év legjobb futballistája (1990) a Don Balón szerint.
- FIFA-kitüntetés (1994).
- Madrid város sportkitüntetése (1996).
- San Sebastian kitüntetése (1997).
- A FIFA a valaha élt legjobb játékosok közé sorolta (1998. január 12.).
- Marca Leyenda (1999. október 5.).
- Újabb sportkitüntetés (Gran Cruz) (1999.)