Nehezítette Fabio Capello dolgát a sorsdöntő találkozó előtt, hogy Miguel Torres a bemelegítésnél meghúzódott, így az olasz trénernek az utolsó pillanatban Iván Helguerát kellett beállítania a kezdőcsapatba. Zaragozában szakadó esőben kezdődött a mérkőzés, s a Madrid összecsapásával egy időben a Barcelona-Espanyol és a Mallorca-Sevilla mérkőzések is elkezdődtek. Az első említésre méltó momentum a hazaiak nevéhez fűződött, a 4. percben Ewerthon távoli bombája nem sokkal kerülte el a vetődő Iker Casillas hálóját. Következett a 10. perc, s az első veszélyes madridi próbálkozás: Ewertonhoz hasonlóan Robinho is távolról próbált túljárni a hálóőr eszén, pattanás után lőtt, César azonban szépen védte a kellemetlenül lefelé csapódó labdát. Néhány perc mezőnyjáték után újra megélénkült a mérkőzés, ráadásul a Barcelona-Espanyol mérkőzésen változás állt be. Tamudo révén megszerezték a vezetést a vendégek, ami tán túlságosan is elvonta a figyelmét a feketemezeseknek, mivel rögvest ezután már a Madrid is hátrányba került Zaragozában! Helguera kezezéséért a játékvezető jogosan mutatott a büntető pontra, a tizenegyest pedig a lassacskán Madrid-mumusnak előlépő Diego Milito váltotta gólra. Vezetett tehát a Zaragoza, s ekkor a Madrid még annak ellenére sem bízhatott igazán a Barcelona pontvesztésében, hogy a Nou Campban az Espanyol is vezetett. Meglehetősen ideges lett a hangulat a La Romaredában, s ez nem csak a nézőtéren volt tapasztalható, hanem esetenként sajnos a játéktéren is. Több szabálytalanság jellemezte ezekben a percekben az összecsapást, amikben pedig inkább a fővárosi gárda jeleskedett. Az első félidő utolsó perceiben változás történt Barcelonában, aminek ezúttal nem örülhettek a királyi gárda hívei. A 43. percben Lionel Messi szó szerint "bekezelte" csapata egyenlítő gólját, amivel egy félidőnyi játék után a bajnoki címvédő állt a jobban, s került igen közel a bajnoki titulushoz. Zaragozában ugyanis bár a Madrid nagyon megnyomta az utolsó perceket, s Van Nistelrooy a 45. minutumban fejjel csaknem egalizált is, gólt szerezni mégsem sikerült, így maradt az 1-0-s félidei eredmény.

Fabio Capello vezetőedző változtatott a szünetben, s kettős cserére szánta el magát. Lehozta Raúlt és Emersont, s pályára küldte Gutit valamint az argentin csodacserét, az ifjú Higuaínt. A második játékrészt nagy elánnal kezdte a Madrid, s Van Nistelrooy révén sikerült is megszerezni az egyenlítést jelentő gólt. Az 56. percben Sergio Ramos pazar beadása után fejelt a holland támadó a kapuba, míg Barcelonában ugyancsak ebben a pillanatban esett gól. Messi ezúttal szabályos gólt szerzett, s 2-1-re módosította az eredményt. A királyi gárda tehát egalizált, azonban az öröm nem tarthatott sokáig, hiszen néhány perccel később a Zaragoza ismét előnybe került. Diego Milito megszerezte saját maga és csapata második gólját is, miután előbb okosan elküldte Roberto Carlost, majd higgadtan lőtt Casillas kapujába. Ekkor nagyon úgy nézett ki, hogy a Madrid hatalmas bajba kerülhet, részben saját magának köszönhetően, figyelembe véve, hogy mindkét zaragozai találathoz igen komoly kihagyás szükségeltetett. Barcelonában nagy is volt az öröm, s ezután még percekig úgy nézett ki, hogy a forduló végén is a katalánok ünnepelhetnek majd. A Madrid viszont továbbra sem adta fel, s egészen hihetetlen presszió alatt tartotta a Zaragozát. Fantasztikus mérkőzést láthatott az, aki megtekintette ezt az összecsapást, a gigászi küzdelem mellett ugyanis abszolút ötcsillagos futballt, szenzációs megoldásokat hozott ez az összecsapás. Víctor Fernández csapata alig jött át saját térfeléről, a feketemezesek mindent megtettek annak érdekében, hogy sikerüljön a fordítás, mivel ekkor még úgy tűnt, hogy az egy pont sem ér semmit. Akik azt feltételezték, hogy a Zaragoza majd könnyebben veszi a Madrid elleni összecsapását azok bizony nagyot tévedtek, az aragóniaiak ugyanis óriási elszántsággal harcoltak, s esetenként sportszerűtlenül is viselkedtek, elég említeni az oldalvonal mentén melegítő Movillát és az ex-madridista Carlos Diogót, aki szándékosan provokálták a Real Madrid helyszínen tartózkodó szimpatizánsait. Az idegek pattanásig feszültek, a Madridnak semmi nem jött össze, pedig helyzete az volt bőven a fővárosiaknak. Higuaín a 75. és a 79. percben is gólt szerezhetett volna, a 76. játékpercben pedig Diarra fejelt ziccerben kapu mellé.

Ebből is kitűnik, hogy a vendégek játékára panasz nem lehetett, Fabio Capello fiai mindent megtettek, kőkeményen harcoltak, jól is játszottak, viszont a befejezéseknél rendre nem sikerült túljárni az extázisban védő César eszén. Egyre inkább úgy tűnt, hogy oda lesznek a bajnoki álmok, a Madrid még döntetlenre sem lesz képes a La Romaredában, s mivel a Barcelona otthon viszonylag magabiztosan vezetett, s több esetben még növelhette is volna előnyét, ekkor mindenképp a Barcelona végső sikerére tűnt nagyobb sansz. Utolsó energiáit mozgósította a Real Madrid, s a 90. percben sikerült is begyötörni az egyenlítést! Az őrületesen nagyot küzdő Roberto Carlos Higuaínt hozta helyzetbe, akinek lövését César ismét kifogta, de a kipattanót Van Nistelrooy védjegyének számító módon bekotorta! 2-2-re módosult az eredmény, de ez még mindig kevés lehetett volna, ha... Ha nincs a Nou Campban bizonyos Raúl Tamudo, aki ugyanebben a minutumban egalizált a Barca ellen! Itt is 2-2, ott is 2-2, őrületes végjátékoz hozott a spanyol bajnokság utolsó előtti fordulója. A Madrid kispadjánál mindenki ünnepelt, Emerson tán az első negyvenöt percben nem volt annyira aktív, mint az oldalvonal mellett! Fabio Capello is joggal rázhatta öklét, ismét nagyokat húzott, s újra előjött a híres Capello féle szerencse. Ami végülis korántsem érdemtelen szerencse, hiszen a Madrid végig jól játszott, jobban, mint ellenfele, így egyáltalán nem érdemtelenül örülhetett a lefújás után. Az utolsó pillanatokban még Diarra fejese szállt fölé, 2-2 lett a mérkőzés vége, akárcsak Barcelonában, a Barca-Espanyol mérkőzésen! Ez pedig a Real Madrid malmára hajtotta a vizet, az egyik pályán a pokolból a mennybe, a másik helyszínen pedig a mennyből a pokolba jutottak a csapatok erős túlzással élve. Ismét infarktus közeli állapotba kerülhettek a blancók hívei, meccs végén viszont joggal lehetett ünnepelni a La Romareda gyepén, majd később egyébként a Cibeles téren is, hiszen a 38. fordulóban a Real Madridnak a Bernabéu stadionban csak nyerni kell a Mallorca ellen, s akkor megnyeri a harmincadik bajnoki címét! Elképesztő forduló volt, egy őrületes bajnokságban, így igazán már semmin sem lehet meglepődni. Ami biztos: Van Nistelrooy mellett Tamudónak is nagyon sokat köszönhetnek a Bernabéuban...

A mérkőzés jegyzőkönyve
Real Zaragoza: César; Zapater, Sergio Fernández, Gabriel Milito, "Chus" Herrero; D'Alessandro, Piqué, Celades (Lafita, 78. perc), Aimar; Ewerthon (Movilla, 56. perc) és Diego Milito (Oscar, 85. perc).
Real Madrid: Casillas; Sergio Ramos, Cannavaro, Helguera, Roberto Carlos; Diarra, Emerson (Guti, 46. perc); Beckham, Raúl (Higuaín, 46. perc), Robinho (Reyes, 64. perc); és Van Nistelrooy.
Játékvezető: Alberto Undiano Mallenco (Navarrai Bírótestület)
Gólok: 31. perc Diego Milito (1-0 – tizenegyesből), 56. perc Van Nistelrooy (1-1), 63. perc Diego Milito (2-1), 90. perc Van Nistelrooy (2-2)
Helyszín: Zaragoza, La Romareda stadion (35.000 néző, teljes teltház)

Sárgalapot Piqué, Sergio Fernández és Movilla illetve Helguera, Sergio Ramos és Diarra kapott. A riválisok közül a Barcelona 2-2-t, míg a Sevilla 0-0-t játszott, így egy fordulóval a vége előtt a Madrid sorsa a saját kezében. A mérkőzés után percekig ünnepeltek a La Romareda gyepén a madridisták, majd tizenegy óra után több százan vonultak a Cibeles térre. A tizenkettedik döntő helyszíne: Madrid. Az ellenfél pedig a Mallorca.

Összefoglaló!!