"Némileg furcsa érzések munkálkodnak bennem. Nézzék, csak futballról beszélünk... ennek ellenére védtelennek és fenyegetettnek érzem magam. Ezt azért mondom, mert házamban ötvennél is több fenyegető hívást rögzítettünk, és ezekben nem csak engem fenyegettek meg halálosan, hanem egész családomat. Szeretem a munkámat, szeretem a játékvezetői szakmát, becsületesnek és méltónak érzem magam ehhez, azonban van családom is, és így ez egy nagyon kemény helyzet" - kezdte Turienzo Álvarez.

Majd azzal folytatta, hogy ő maga nem igazán ijed meg a fenyegetőktől, ám a családja könnyen lehet, hogy nem bír alkalmazkodni a roppant nehéz helyzethez: "Engem nem tudnak megijeszteni, de a családomat igen. Van egy hat éves kislányom, aki tegnap sírva jött haza a parkból. Azt mondta nekem a kislányom, hogy "a gyerekek azt mondták nekem, hogy én a Madrid ellen csaltam." És ezt nekem meg kellett magyaráznom" - folytatta elkeseredett hangon.

Az esetleges hibáiról ennyit mondott: "Úgy gondolom, hogy becsületesen jártam el, és azt tettem amit jónak láttam, amit lelkiismeretem diktált. Alkalmaztam a szabályokat" - vélekedett Turienzo Álvarez. Végezetül pedig kiemelte: "A feleségem továbbra is bíztat, és ő ad erőt nekem. Szereti amit csinálok, de ami történt az neki is nagyon fájt. Sportemberek vagyunk Hibákat mindenki elkövethet, a játékosok, vezetők és a játékosok is" - mondta Turienzo Álvarez.

A castilla-leóni játékvezető mondandójával alighanem egyet lehet érteni. Egyértelmű, hogy semmilyen helyzet nem fajulhat odáig, hogy az ember személyes biztonsága forogjon kockán. Mindazonáltal ez csak az érem egyik oldala, s hiba lenne nem beszélni arról, hogy bizony a játékvezető döntő hibákat követett el, amivel tulajdonképpen belenyúlt a mérkőzésbe. Zárásképp elmondhatjuk, hogy a magukról megfeledkezett telefonálóktól minden ép elméjű Real Madrid szurkoló elhatárolja magát, s a tetteseket egyértelműen nem azonosíthatjuk, a több százezer madridi szimpatizánssal.